ALEXANDRIA avagy a világ leghíresebb könyvtára

Mintegy 900 évig állt fenn és szolgálta a művelődés terjedését, a tanulást a hírneves alexandriai könyvtár. A várost magát Nagy Sándor alapította, és nemsokára Alexandriában állami költségen élő tudósok az ismeretek minden ágát művelték már, minden tudományágban átkutatták és rendezték az addig ismert anyagot. Itt gyűltek tehát össze az akkor ismert világ minden részéből azok az észlelések, tapasztalatok, melyek a találgatás, a spekuláció helyébe lépve előbbre szokták vinni az emberi tudást. Itt írta meg például Eukleidész is híres geometriáját, melynek kizárólagos uralmát csak jó 2000 évvel később Bolyai János térmértana tudta megingatni.

Az alexandriai tudós férfiak közös lakhelyét muzeionnak nevezték, a későbbi múzeum fogalmának őse volt tehát. De még egyéb fogalmak pályafutása is érdekesen kapcsolódik a város művelődési szerepéhez. Mert Alexandria büszkesége a könyvtár volt kezdetben nem is egy, hanem kettő: az egyik félmillió papirusztekercset számlált, a másik, szám szerint tudjuk: 42 800 kötetből állt. Nos Egyiptomban ősidők óta a papirusznád volt a leghasznosabb növény: a gyökere élelmiszer, szárából tutaj, kötél vagy kosár készült vékony szeletei pedig írásra alkalmas „papiruszt", papirost adtak. A papirusz-tekercsre írt „könyvek" persze sokkal kisebb terjedelmű szöveget őriztek, mint egy mai értelemben vett kötet, és gondosan összecsavarva helyezték el őket a polcokon.

A papír s a múzeum mellett egy harmadik ismerős fogalmat is teremtett közvetve Alexandria ez is a könyvvel, könyvtárral kapcsolatos.
A könyvtárak szükséglete állandó és nagyarányú könyvmásoló munkát követelt, valóságos másoló ipart hozott létre, ez viszont lendületet adott a Nílus deltájának mocsaraiban lelhető papirusznövények feldolgozó iparának. Papiros volt tehát bőven, hogy az alexandriai könyv rekordnagyságúra fejlődjék. Igen ám, de a példát máshol is követni akarták, dául a kisázsiai parton Pergamon városa is :ezdte a maga könyvtáralapítását. A hajók ptomból hozták a papiruszt, amíg, féltégből vagy más okból, ezt meg nem tiltották. A pergamoniak úgy segítettek magukon, az állati bőrt dolgozták ki olyan finom ává, melyre még szebben és tartósabban lehetett irkálni, mint a papiruszra ez pedig a nevében is máig élő pergamen.

Lászlóffy Aladár: Régi rejtély - új talány